- Partnergyülekezeteknek beszámolni,
- találkozni személyesen velük,
- hosszú távú, fenntartható kapcsolatokat, támogatást kiépíteni a MEK-nek.
Szeretnénk, ha lehetne új, teljes idős munkatársunk Feri személyében. Hisszük, hogy Isten készítette elő a kapcsolatunkat vele, családjával. Hálásak vagyunk értük!
Itt olvashatod a bizonyságtételét, amit megosztunk videó formájában is a gyülekezetekben:
Oláh Ferencnek hívnak, 44 éves vagyok. Feleségemmel és három gyermekemmel élek Zsámbokon, Pest megyében. A Zsámboki Evangéliumi Gyülekezet lelkészeként szolgálok. 8 gyermekes roma családba születtem, ahol fontos volt a katolikus vallásosság. Anyám mindig beszélt nekünk Istenről, de személyesen sosem ismertem az Urat. Szüleim fontosnak tartották, hogy templomba járjak, ezért be is írattak a helyi katolikus hittanórára. Mindig nagyon élveztem a bibliai történeteket, de soha nem érintettek meg mélyen. Anyám 37 évesen rákos beteg lett. Talán akkor merült fel bennem először, hogy Istenhez imádkozzak. Egy év múlva, betegségétől megfáradva, három kiskorú gyermeket, engem és két öcsémet hagyva félárván maga után, meghalt. Én 14 éves kamasz fiú voltam akkor. Olyan fájdalmat éreztem anyám elvesztésekor, hogy bár kerestem a vallásban de, nem találtam vigasztalásra. Anyám elvesztése után egy évvel, felkerültem Budapestre szakmunkás iskolába, ahol megismertem a bűn minden mélységét. Becsatlakoztam egy boksz egyesületbe, ahol kiadhattam magamból lelki és fizikai fájdalmaimat és az abból fakadó, felhalmozódott feszültséget. Végül egy orrcsont törés végett vetett bokszolói pályafutásomnak. Nem volt többé hol levezetnem fájdalmaimat, ezért kerestem más lehetőséget és ezt az éjszakai életben találtam meg. Eljutottam egy olyan pontra, amikor már ez sem adott megnyugvást. Ekkor ismertem meg feleségemet. Egy év múlva már meg is született első gyermekünk, Szabrina, akiben megtaláltam az életem célját. De három év múlva kiderült, hogy súlyos betegsége van, ez újra összetörte a szívemet, és feltépte gyermekkorom sebeit is. Ugyanazt a kétségbeesést és fájdalmat éreztem akkor, mint anyám elvesztésekor. Három hónap múlva egy tavaszi napon találkoztunk egy fiatalemberrel, aki Isten szeretetéről beszélt nekünk. Megkérdezte tőlem, hogy elhiszem-e, hogy Isten nagyon szeret. Szinte haragra gerjedtem: „Ha Isten annyira szeretne, nem engedte volna elveszíteni anyámat, és nem engedte volna meg lányom betegségét” -válaszoltam. Erre ő elkezdte Jób történetét mesélni a Bibliából, hogy mennyit szenvedett és mégis mindvégig hűséges maradt Istenhez. Valami különleges fény ragyogott ennek a fiatalembernek a szemében, amitől más volt, mint mi. Megkérdezte, hogy beszélhet-e nekünk Istenről máskor is. Mi azt válaszoltuk, bármikor örömmel várjuk otthonainkba. Ezután heti rendszerességgel találkoztunk. Egyre jobban megismertük Istent, és az Ő tervét az életünkre. 1998 húsvétján megértettem, hogy Isten mennyire szeret engem, hogy elküldte egyszülött Fiát, Jézust, hogy bűneimet és fájdalmaimat elmossa vérével a kereszten. Letettem életemet Isten kezébe. Elkezdődött egy új élet. Ekkoriban sokan átadták életüket az Úrnak, és megalakult a Zsámboki Evangéliumi Gyülekezet.
Isten szolgálatba állított: kezdetben a dicsőítésben és a gyerekszolgálatban vettem részt, majd két év múlva a gyülekezet egyik vezetője lettem. Miután szolgálótársamat, a gyülekezet alapítóját, Isten máshová hívta el, a gyülekezet teljes vezetését, testvérem és én vettük át, annak minden örömével, gondjával, felelősségével. Nagyon sok nehézségen vezetett át Isten, a 19 év alatt. Voltak elbukások, de mindig minden helyzetben Isten túláradó kegyelmét kiárasztotta rám, és újra felemelt, megtisztított, megerősített. Fontosnak tartottam, hogy még mélyebben megismerjem Isten tervét és vezetését az életemre nézve, ezért elvégeztem egy kétéves bibliaiskolát. Meg vagyok győződve arról, hogy az Úr a saját népem, a cigányság felé hívott el. Az elmúlt években nagyon sok roma gyülekezet elindításában, bátorításában vettem részt, több esetben az országhatárokat is átlépve.
Hat hónapja meghívtak a MEK nyári evangélizációs alkalmára, Boldogra, az ott élő romák felé dicsőítéssel szolgálni. Isten egyre inkább megmutatta, hogy céljaink és vízióink megegyeznek a MEK-kel. Hiszem, hogy a romák jelenlegi helyzetén a társadalomban, csak a Krisztusba vetett élő hit képes jó irányban változtatni. Fontosnak tartom, az Ige fényében tanítani őket arra, hogy részt vállaljanak saját kiemelkedésükben. Tapasztalataim szerint, minden missziós szervezet segélyezéssel próbálja őket elérni, de ez nem segíti őket a szemléletváltásban, hanem megerősíti őket abban az életvitelben, amiben most élnek. A MEK víziója teljesen más szemszögből közelíti meg a romamissziót, amivel teljesen egyetértek. A romáknak nem arra van szükségük, hogy pillanatnyi anyagi gondjaikat megoldjuk, hanem hogy gyökeres változást hozzunk életükbe.
Hiszem, hogy Isten meg fogja áldani szolgálataimat a MEK keretein belül.
Még jelentkezünk a részletekkel…
- Present to partnerchurches,
- meet with them personally,
- build long-term, sustinable relationships, partnerships for MEK.
We would like to have Feri as a new, full-time staffmember. We believe that God has prepared the relationship with him and his family. We are thankful for them!
You can read his testimony below, which we’ll share in a video with the churches:
My name is Ferenc Oláh and I am 44 years old. I live in Zsámbok, Hungary with my wife, Judit, and our three children. I have served as a pastor in the local Evangelical Church for 18 years and also work as a mason. I was born into a large family with 8 children. The Catholic religion was very important to my parents. My mother talked to us all the time about God, but I did not know the Lord in a personal way. The Catholic religion was important to my parents and because of this I had to be attend Catholic religion classes. I really liked the Bible stories but they did not touch me deeply. My mother got cancer when she was 37 years old. I think that was the first time that I remembered to pray to God. After one year of struggle my mother died and left me and two of my younger brothers alone with our dad. I was 14 years old at that time. After I lost my mom I tried to find my peace and comfort in religion, but I did not find it. Later I went to Budapest, to a high school where I lived. There I got to know sin deeply. I also joined a Boxing club, where I could fight with my anger, sadness and spiritual and physical pain. Not too much later my nose was broken and I had to finish my boxing career. After this I didn’t have any chance to drive down my anger, so I tried to find relief in night life. But I got to the point, when that was no longer enough. At this time I met my wife and one year later our first daughter, Szabrina, was born. They gave me a reason to live. But three years later we found out that Szabrina was sick. This broke my heart and I felt again the old pain about my mother’s death.
Not much later, like 3 months, we met with a young man, who spoke to me about the love of God. He asked me if I knew and believed how much God loved me. After this question I felt angry and I answered, „If God loved me that much He would not have taken away my mother and He would not have let my daughter be sick.” He answered me with the story of Job, how much he needed to suffer, but still he was faithful to God. The man’s eyes were glowing differently than ours. He asked if we wanted him to talk more about God at another time. We told him to come any time to our house. After this, we met weekly. We came to know God and His plan for our lives more and more.
I understood in 1998 at Easter, how much God loved me and how He sent His Son, Jesus, to wash away my sins and how Jesus paid with His blood on the cross. I gave my life to Christ. A new life began in me. At that time many Roma gave their lives to Jesus and our church was formed. God placed me in His service: in the beginning in worship and children’s ministry. Then, after two years, I became one of the leaders in our church. After our church founder was led to another ministry, my brother and I took over that role with all the joy, trouble and responsibility. God led me through many struggles and falls in those 19 years, but I also experienced God’s overflowing grace in my life, which cleansed me, raised me and strengthed me. I wanted to know God better and His plan deeper and His will for my life more fully, so I did a two-year Bible school. I believe that God has called me to my nation, to minister to Roma people. In the last few years, I was invited to start many Roma churches or encourage them, even beyond our Hungarian borders.
Six months ago I was invited to lead singing and worship at an evangelistic outreach in Boldog with the MEK team. God showed us then that our vision and goals are the same as MEK’s. I believe that in the current situation among the Roma that their communities and society can only change if they place their faith in Christ alone. I think it is very important to instruct them with the Word of God so they can rise up out of their poor conditions. I have experienced that many mission agencies want to help the Roma in their struggles by giving them aid. But this doesn’t cause a change in their thinking, but only helps them keep doing and living the same way they used to. The vision of MEK is totally different, and I agree totally with it. The Roma don’t need financial or humanitarian aid and help all of the time, but rather change in their roots.
I believe that God will bless my work and ministry with MEK.
We’re coming with the details…
Egy misszionárius család naplója/ Diary of a missionary family 